 |
Betűméret:  
|
 |
Hévadzsra
Kisplasztika, aranyozott vörösréz
Közép-Tibet, 17–18. század |
|
A Múzeum Tibeti-Nepáli Gyűjteménye mintegy kétszázötven műtárgyat tartalmaz, melyek közül néhány nemzetközi jelentőségre is számot tarthat. Bár már a század első felében voltak a magyarországi magángyűjteményekben tibeti tárgyak, semmiképpen nem vált komoly gyűjtőterületté, s így a Múzeum gyűjteményébe is kevés darab került. Legnagyobb részüket a 19. század végén Indiában letelepedett hazánkfia, Schwaiger Imre műkereskedő (1868, Szeged – 1940, Delhi) adományozta a Múzeumnak. A gyűjtemény főleg a tibeti buddhizmus művészetét bemutató darabokat, azaz viaszveszejtéses eljárással készült, tűzaranyozott kisplasztikákat, tekercsképeket (thangka), fanyomatokat és rituális tárgyakat foglal magába.
A Tibeti Gyűjtemény tárgyainak többsége a 17. vagy a 18. században készült. Ezt a korszakot igen jól mutatja be Csapek Károly (1904–1976) festőművésznek, a herendi porcelángyár egykori tervezőművészének főként kínai hatást mutató, ám a tibeti buddhizmus vonzáskörébe tartozó kisplasztikákat tartalmazó gyűjteménye; hagyatéka 1988-ban került a Múzeumba.
A Nepáli Gyűjtemény legkiemelkedőbb része a kisplasztika, melynek – Felvinczi Takács Zoltán és Baktay Ervin visszaemlékezése szerint – Indiában éppen Schwaiger volt az egyik első gyűjtője. Tény, hogy már igen korán, 1914-ben (még a Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum megalakulása előtt) küldött az Iparművészeti Múzeum számára nepáli műtárgyakat és ékszereket. Bár a kisplasztikák a nepáli művészet néhány igen fontos korszakát bemutatják, a jelentős, korai darabok mellett a legtöbbjük a 18. század díszesebb, ám kevésbé artisztikus stílusát jeleníti meg.
Kelényi Béla
 |
|
 |
Vadzsrabhairava
Fekete thangka
Kelet-Tibet, 18. század |
|
Kálacsakra mandala
Thangka, Közép-Tibet
15. század második fele |
|
|
|
|
