 |
Betűméret:  
|
 |
Istennő vagy égi táncosnő
Homokkő, Észak-India, 10–11. század |
|
Az Indiai és Délkelet-Ázsiai Gyűjtemény, a Múzeum harmadik legnagyobb gyűjteménye, mintegy 3200 tárgyat számlál. A gyűjtemény túlnyomó többségét indiai tárgyak teszik ki.
A múzeum- és gyűjteményalapító Hopp Ferenc keleti utazásai során Indiában is járt ugyan, indiai tárgyakat mégis jóval kisebb számban gyűjtött, mint kínai és japán alkotásokat. A gyűjtemény tulajdonképpeni megalapozása a Delhiben élt magyar származású műgyűjtő és műkereskedő, Schwaiger Imre nevéhez fűződik, aki a két világháború között többször tett adományt a múzeumnak. Az indiai gyűjteményt a későbbiekben tárgyaikkal gyarapító magángyűjtők közül Ágai Béla, Zajti Ferenc és Dr. Unger Ödön neve emelendő ki.
Az indiai gyűjtemény egyik legértékesebb részét töredékessége és viszonylag kis száma ellenére a szobrászati anyag alkotja, melyet Schwaiger Imre ajándékai alapoztak meg. Megtalálhatók benne az északnyugat-indiai Gandhára (ma Pakisztán, Afganisztán területén) buddhista alkotásai – szobrok, fríztöredékek, stukkószobrok – az i.sz. 1–5. századból, mathurái alkotások a 2–5. századból, a kelet-indiai Pála-dinasztia alkotásai a 9–12. század közötti időszakból, valamint a közép- és északnyugat-indiai dinasztiák alkotásai a 10–15. századból. Szintén Schwaiger Imre ajándékozta Kusán- és Gupta-kori terrakottáink (2–6. század) többségét, valamint 18. századi gudzsaráti fafaragásainkat is. Bronzszobrászati anyagunk legrégibb darabja egy 14. századi dél-indiai Laksmí-szobor. Miniatúráink legkorábbi darabjai a Mughal iskola alkotásai a 17. századból. A Mughal-korszak jellegzetes díszítő művészetét kisméretű, drágakő-berakásos jáde tárgyak képviselik. A használati tárgyak jellegzetes típusait képviselik a jórészt Hopp Ferenc által gyűjtött 19. századi kásmíri lakktárgyak, a sárga- és vörösréz vizesedények és az 1872-es bécsi világkiállítás anyagából származó bidrífém edényeink. Textilgyűjteményünkben – melynek kialakulásához nagymértékben hozzájárult Zajti Ferenc – az indiai textilművészet számos szőtt, hímzett és különféle festési eljárásokkal díszített típusa megtalálható.
Délkelet-Ázsiai gyűjteményünk buddhista szobrászati anyaga jórészt Thaiföldről, Burmából és Vietnamból származik a 18–19. századból; a legrégibb darab egy 17. századi Buddha-fej Ajutthajából. Figyelemreméltó csoportot alkotnak a festett burmai fafaragások (19. század). A jávai udvari művészet köréből megtalálhatók gyűjteményünkben a vajang bábfigurák, a kriszek és a batikolt textíliák. Külön említést érdemel egy Sivát ábrázoló jávai sztélé a 13. századból. Délkelet-Ázsia kerámia művészetének legszebb darabjai gyűjteményünkben a kisméretű thaiföldi Szavankhalok kerámia edények és a vietnami szeladonmázas kerámiák.
Renner Zsuzsanna
 |
|
 |
Srí Laksmí
Bronz, Dél-India, 14. század |
|
A Bivalydémont legyőző Durgá
Fekete márvány, Dél-India, 19. század |
|
 |
|
 |
A Mára démont legyőző Buddha
Aranyozott bronz, Thaiföld, 17–18. század |
|
A Mára démont legyőző Buddha
Aranyozott bronz, Thaiföld, 18. század |
|
|
|
|
