| ||||||
|
||||||
|
|
 |
 |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
|
|
|
 |
|
Betűméret: 
|
HAMVAS ŐSZIBARACK ÉS MOHAMEDÁNKÉK A kínai kerámia művészete Ráth György Múzeum
A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum Kínai Gyűjteményének legjavát – több mint félezer tárgyat – láthatják az érdeklődők a Ráth György Múzeum épületében álló kínai kerámiakiállításon. A kiállítás kronologikus rendben vonultatja fel a kínai kerámiaművesség utolsó kétezer éves történetének főbb tárgytípusait, technikáit. A sírkerámiák az időszámítás körüli évszázadok, majd a 7–9. század közötti korszak kínai túlvilágképéről tanúskodnak. A sírfigurák jelentős része a mindennapi életet jeleníti meg. Embereket (szolgálókat, előkelőket, kereskedőket, zenészeket), valamint állatokat (tevéket, lovakat stb.), épületeket (gazdasági udvart, lakóházat, őrtornyot) mintáz, melyek révén bepillanthatunk az egykori Kína életébe. A kínai kerámiaművesség klasszikus korszaka a 10–13. század közötti időszak volt. A kerámiák eleganciája, visszafogottsága, harmóniája és szépsége okán máig e korszak tárgyait tekintik a kínai kerámiák legnemesebb darabjainak. A kiállítás a legfontosabb Szong-kori kerámiatípusok közül bemutat ding kerámiákat, jun tárgyakat, qingbai (korai kékesfehér porcelánokat), jian kerámiákat, Cizhou kőcserépedényeket és a jellegzetes zöldmázas Longquan-kerámiákat. Kínaszerte mindenütt színes kerámiafigurák sokasága díszítette az épületeket. A figurák hosszú sorban egymás mögött, a tetőgerinctől a felhajló ereszvégekig sorakoztak, s a gonosz szellemektől voltak hivatva megóvni a házat. A Ming-kortól fennmaradt mitikus állatalakok és embertestű lények groteszk arckifejezésű, lendületes mozdulatú alakjai mellett számos tetőgerinc- és oromdíszelem, valamint zöld, kék, sárga mázzal borított tetőcserép tette érzékletessé a kínai épületek látványát.
Európa a kék-fehér porcelánok révén ismerkedett meg a kínai porcelán fogalmával. Kétségtelen, hogy a máz alatti kék festés alkalmazása a kínai kerámiaművesség egyik legjelentősebb felfedezése volt. A 14. század végétől a Jiangxi tartománybeli Jingdezhenben készítették a császári udvar használatára szánt porcelánok tízezreit, és Jingdezhen lett az exportra készített kék-fehér, később színes porcelánok készítésének központja is. Számos manufaktúra működött itt, s a város nagyságát és jelentőségét jelzi, hogy lakóinak száma a 18. századra elérte a kétmilliót. A kínai kerámiaművesség utolsó nagy korszaka a 18. századra esett. Az egyszínmázas és a máz felett színes festéssel díszített porcelánok árnyalatai a sárgától a feketéig íveltek. A kínai előkelők kedvelt kerámiatárgyai mellett egy egész terem igyekszik érzékeltetni a Qing-dinasztia korában készített kínai kerámiák formagazdagságát, technikai tökélyét és szépségét. A kiállítás utolsó egysége a kínai porcelánok kereskedelmébe kínál betekintést. A Délkelet-Ázsiába és a Közel-Keletre irányuló kereskedelem már 900 éves múltra tekint vissza, míg Európa a 16. századtól fedezte fel a "fehér aranyat", ahogy a kínai porcelánt nevezték. Az Európába érkező kínai porcelánok az értékes selyem-, tea- és fűszerrakományok nehezékeként, tőkesúlyként jutottak el az angol, francia, spanyol, portugál, németalföldi előkelők palotáiba. A Kelet-Indiai Társaságok gyorsan felmérték, hogy az európai ízléshez és étkezési szokásokhoz alakított kínai porcelánok kelendő áruk lesznek, amit a kiállítás porcelánanyagának formavilága és európai metszeteket követő díszítése egyaránt szemléletesen tükröz.
 KELETI MŰGYŰJTÉS MAGYARORSZÁGON a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményeinek tükrében. Állandó kiállítás Ráth György Múzeum 1068 Budapest Városligeti fasor 12. A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum állandó kiállítása a Múzeum gyűjteményét keleti műtárgyakkal jelentősen gyarapító gyűjtőknek, adományozóknak állít emléket, betekintést engedve ezzel a hazai keleti műgyűjtés történetébe, egyszersmind bemutatva a Múzeum gyűjtőköréhez tartozó keleti országok jellegzetes tárgykultúráját, művészeti alkotásait. I. terem: Hopp Ferenc Emlékszoba
Hopp Ferenc (1833–1919), a vagyonos optikus 1882 és 1914 között öt ízben körülutazta a Földet. Eleinte inkább csak úti emlékeket vásárolt (az első darabot, egy strucctojást, Adenben vette az első földkörüli utazás során), később érdeklődése fokozatosan a művészetek és a tudatos műgyűjtés, ezen belül a keleti művészet és díszítőművészet felé fordult. Nagyon szerette a lakktárgyakat, valamint a finom faragványokat, drágakőből, elefántcsontból és nemes fafajtákból egyaránt. Gyűjtött egyebek között rekeszzománcot, finomívű bronz használati és dísztárgyakat, de kerámiát is.Gazdag gyűjteményéből itt elsősorban kínai fafaragványokat, kerámiákat és textíliát, továbbá japán elefántcsont-faragványokat és lakktárgyakat mutatunk be. Az elrendezés alapja: Hopp Ferenc otthonából az egyik szobát megörökítő fénykép, amely 1913-ban megjelent a Magyar Iparművészet című folyóiratban, Felvinczi Takács Zoltán cikkében, a Hopp-gyűjtemény leírásában.
II. terem: Schwaiger Imre Emlékszoba
Schwaiger Imrét (1868–1940) a nepáli művészet "felfedezőjeként" tartja számon a magyar tudomány. A kiállításunkon bemutatott nepáli kisplasztikák többségét és az ékszergyűjteményt 1914-ben adományozta az Iparművészeti Múzeumnak. Ajándékainak kiemelkedő darabjai közé tartozik a 13. századi, valószínűleg hindu istennőt és egy 13–14. századi, Padmapáni Avalókitésvarát ábrázoló nepáli kisplasztika. A kínai buddhista ikonográfia jellegzetes típusa a Holdat néző Kuan-jin bódhiszattva 14. századi ábrázolása, valamint a korai buddhista barlangtemplomok domborművei közül egy 583-ra datált kősztélé.
III. terem: Csapek Károly Emlékszoba
Csapek Károly (1904–1976) néhány szép japán szobor és háziszentély mellett elsősorban a tibeti buddhizmus körébe tartozó sino-tibeti, valamint kínai eredetű kisplasztikákat gyűjtött. Utóbbiak felölelik a 15–16. század között készült legfontosabb ikonográfiai típusokat a mahájána buddhizmus köréből. Figyelemre méltó a 18–19. században készült sino-tibeti kisplasztikák kiemelkedő kvalitása is.Delmár Emil (1876–1959) az amatőr műgyűjtők 1907-es kiállításán - a múzeumunkat megalapító Hopp Ferenc mellett - a legtöbb keleti tárggyal szerepelt. Keleti gyűjteményét később részben felszámolta, műtárgyainak egy része Dr. Fettich Ottó gyűjteményébe került.
IV. terem: Indiai művészet
Kiállításunk indiai termében Schwaiger Imre, Hopp Ferenc, Ágai Béla, Zajti Ferenc által gyűjtött tárgyakat mutattunk be. Különösen sokat, valójában a létét köszönheti az indiai gyűjtemény Schwaiger Imrének, akitől szinte a teljes szobrászati anyag, a miniatúrák legértékesebb része és számos bronztárgy származik. Schwaiger szobrászati gyűjteménye bepillantást enged az indiai művészet több nagy korszakába: Mathurá Kusán-kori szobrászata mellett néhány alkotáson keresztül felvillantja a klasszikus Gupta-korszak stílusát, láttatja a keleti és nyugati kultúrák határvidékén felvirágzott Gandhára buddhista szobrászatát, és ízelítőt ad a kelet-indiai Pála-korszak, valamint a rádzsput szobrászat jellegzetességeiből is. Schwaiger ugyanakkor számos olyan műtárgyat – terrakotta szobrokat, textileket – is ajándékozott a gyűjteménynek, amelyek bemutatására ezúttal helyszűke miatt nem kerülhetett sor. Hopp Ferenc elsősorban kisebb bronzokkal, újabb kori miniatúrákkal, iparművészeti tárgyakkal alapozta meg a múzeum indiai gyűjteményét. Ágai Bélától többek között a hindu szobrászat néhány újabb keletű alkotása származik, míg Zajti Ferenc kifejezetten textíliákat gyűjtött. A ma élő gyűjtők közül kiemelkedik Dr. Unger Ödön, aki nagy műértésről tanúskodó, gazdag iszlám és indiai anyagából Mughal-kori textileket és miniatúrát ajándékozott múzeumunknak.
V. terem: Kínai művészet A Kínai Gyűjtemény főként Kínában járt utazók, diplomaták, Pekingben, Sanghajban élt műkereskedők, valamint hazai gyűjtők adományaiból gyarapodott. Az itt bemutatott 19. századi kínai fogadószoba berendezése és dísztárgyai két jelentősebb gyűjteményből származnak. Dr. Bozóky Dezső hajóorvos (1871–1957) távol-keleti útján 1909–1911 között Keleten vásárolta tárgyait, míg Ágai Béla újságíró (1870–1944) és felesége gyűjteménye a század első felében Budapesten jött létre.A Kínai Gyűjtemény kiemelkedő darabjai között kell megemlíteni Nemes Marcell műgyűjtő (1866–1930) adományát, a VI. századi buddhista sztélét, Felvinczi Takács Zoltán, a Múzeum első igazgatójának vásárlásait – egy Buddha-fejet – valamint Szabó Géza műkereskedő, gróf Zichy Jenő utazó, Xántus János bronz- és jadeit-, továbbá dr. Fettick Ottó textil- és lakktárgyait.
VI. terem: Japán művészet
A Múzeum Japán Gyűjteményét Hopp Ferenc és gróf Vay Péter (1864–1948) gyűjtőtevékenysége alapozta meg.Hopp Ferenc magángyűjteményének csaknem felét tették ki a japán műtárgyak. Közöttük kitüntetett helyet foglalnak el a lakkművesség alkotásai: szinte minden tárgytípus, valamennyi lakktechnika képviselve van. Hopp szívesen és jó érzékkel gyűjtötte az apró faragványokat, necukéket fából és elefántcsontból. Gróf Vay Péter 1907-ben vásárolt állami költségen japán fametszeteket, festményeket, néhány értékes kultikus szobrot és iparművészeti tárgyakat a Szépművészeti Múzeum számára. A Hopp Múzeum megalapítása után ezeket a műtárgyakat áthelyezték múzeumunkba. Ugyanez történt az Iparművészeti Múzeum japán műtárgyaival, például Szemere Attila újságíró (1859–1905) szintén Japánban vásárolt fésűgyűjteményével, továbbá az 1900-as párizsi Világkiállításon megszerzett kortárs japán művészeti alkotásokkal. Utóbbiak közül Araki Kanpó Páva című díjnyertes képét, valamint egy festett és hímzett négyrészes ellenzőt mutattunk be.Számos magángyűjtő ajándéka, hagyatéka gazdagította gyűjteményünket, közülük ezúttal Tornai Gyula (1861–1928) festőművész ajándékát, a Tosza-iskolához tartozó, Gendzsi regényét illusztráló albumot emeljük ki, továbbá Dr. Bischitz Gyula necukéit említjük.
Megjegyzés: A japán műtárgyak gyűjtőit bemutató terem átrendezésekor a régóta a kiállításban szereplő fametszetek, a Gendzsi-album, a paraván és néhány kardtartozék műtárgyvédelmi okokból visszakerült a múzeum raktárába. Helyükre abból a textilminta-gyűjteményből állítottunk ki egy válogatást, melyet 1926-ban a József Műegyetem kémiai technológiai tanszékének professzora, Varga József ajándékozott a Múzeumnak. A több mint 200 textilmintát (kivágást) Wartha Vince – Varga neves elődje a tanszéken –, gyűjtötte, eredetileg egy albumba illesztve, japán kerámiagyűjteményével összefüggésben. A textilminta-gyűjtemény ízelítőt ad a díszítő motívumok sokféleségéből és a japán textilszövési eljárásokból, különös tekintettel a nisiki, kinran és donszu szövetekre.
Ráth György Emlékszoba Budapest 1945-ös ostromakor Ráth György egykori villájának egyetlen szobája, az emeleti ebédlő berendezése maradt a helyén. A romos berendezés restaurálása a 90-es évek folyamán megtörtént, s az ebédlő Ráth Emlékszoba néven megnyílt a nagyközönség előtt. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| a lap tetejére |
|
 |
 |
|
|
